Első fejezet

Listeri

 

 

 Gitta - immár második éve - komolyan és a legőszintébben azon fáradozott, hogy Keserű atyát legalább egy szemernyit is megkedvelje, ám minden igyekezete ellenére csődöt mondott. A lány mindössze egy hangyányi hálát érzett az atya iránt, amiért Popó atyával karöltve sikeresen kibuktatták Klárit az osztályból. Némi elégtétellel szolgált Gittának, hogy Klárit a szülei által átutalt nagy összegű alapítványi hozzájárulás sem mentette meg a tizenegyedik évfolyam megismétlésétől. A ribifront a falkavezér állandó jelenléte nélkül, nem sokat ért. Bianka, Edit és Lívia inkább megpróbált beilleszkedni a többi lány közé és az érettségire készülni.

 Gitta gondolatban ezerszer is visszasírta Bernát atyát, az öreg pap ugyan nagyjából felépült, de órákat már tavaly sem tartott, és idén szeptembertől pedig korrepetálást sem vállalt. A lány szánalommal tekintett Bernát atyára, akit sokszor látott az udvaron keresztül átcsoszogni a kápolnába. Szívfacsaró látványt nyújtott a görnyedt hátú, magányos kisöreg.

– Lendvai! – hasított keresztül Keserű atya gúnyos hangja a tantermen.

 Gitta riadtan kapta fel fejét.

– Még öt perc hátravan az órából. Megtenné, hogy felolvassa a kilencedik oldalon lévő szöveget, majd magyarul elmondja a tartalmát? Lekötelezne. Szünetben nyugodtan folytathatja az álmodozást.

– Igen, atyám – szűrte fogai között.

 Gittát halálra idegesítette, hogy Keserű atya állandóan közbeszólt, folyamatosan kiejtését javítgatva. De jobb a békesség alapon inkább felvette a fapofát.

 Nem lenne jó, úgy kezdeni az évet, hogy Keserű atya kipécéz magának – gondolta.

 Megkönnyebbült, amikor végre átverekedte magát a szövegen. Az atya fintorgott egyet, így jelezvén elégedetlenségét, de szerencsére bővebb véleménykifejtésre a férfinek már nem maradt ideje, a lehető legjobbkor szólalt meg a csengő. Az osztály pedig megkapta házi feladatnak a szövegrész fordítását.

 Szép őszi nap volt, ezért a lányok a kertben töltötték el az órák közötti szüneteket.

– Ne vedd magadra, Keserű megint ballábbal kelt fel – mondta Sári és leült Gitta mellé a padra.

– Mint mindig – felelte Listeri vigyorogva. – Igazi seggfej.

– Az – bólintott egyetértően Piri.

  Gitta vállat vont érdektelenségét kifejezve.

– Már csak néhány hónap és végleg megszabadulunk tőle.

– Feltéve, ha nem vág meg latinból, mint a mi drága, Klárinkat, nála simán benne van a pakliban – mondta Listeri.

– Nem, nem fog. Nem bírok ki még egy évet a Szent Orsolyában – szögezte le Gitta. – Viszont, úgy döntöttem, beiratkozom Patrick atyához spanyolra. Hétfőn és csütörtökön lesznek a foglalkozások a nyolcadik órában, jön valaki? – kérdezte s a lányokra pillantott.

– Minek? – nézett rá meglepetten Piri. – Nem elég az érettségire készülni? Már előre rettegek.

– Inkább gyere velem írótanfolyamra– fordult Gitta felé Listeri. – Jövő héten indul, Tóth Csaba fogja vezetni. Én már jelentkeztem.

– Az az újságíró, a Zugligeti Újságtól? – érdeklődött Piri.

– Ühüm, az a főszerkesztő – pontosított Listeri.

 Gitta elgondolkodott Listeri ajánlatán. Amióta Dani elment, megint elkezdett komolyabban foglalkozni az írással. Jó néhány novellát befejezett és a regénye is félig készen volt már.

– S ha végre regisztrálnál a facebookra és like-olnád az oldalt, tíz százalék kedvezményt kapnál a tanfolyam árából.

– Nem szeretem a facebookot, időrabló és felesleges, csak elvonja a figyelmem.

– Nem muszáj mindig fent lógni. Egyéként rengeteg jó oldal van, tele színvonalas cikkekkel. Na?

 Gitta ajkába harapott. Tulajdonképpen mindig szerette volna megtudni, hogy tényleg van-e tehetsége az íráshoz.

– Megnézem – felelte. – Mi annak az oldalnak a neve? – Asztalfiók, kreatív írás kurzus. De ne sokat hezitálj, mert már csak néhány szabad hely van.

– Rendben – felelte bizonytalan hangon.

– Gitta – Listeri mélyen barátnője szemébe nézett –, a tavalyi éved a totális letargia jegyében telt. Ideje elkezdened újra élni. Legalább, próbáld meg – buzdította.

– Hát jó – sóhajtott beleegyezése jeléül. – Megpróbálom eljátszani, hogy élek, nem csak vegetálok.

– Ez a beszéd! – lapogatta meg Sári, Gitta vállát. – Listeri, te egy zseni vagy!

– Ja, tudtam – felelte vigyorogva.

– Ha már ennyire belelendültél, ne felejtsd el, pénteken buli, és neked is jönnöd kell – tette hozzá Piri ellentmondást nem tűrő hangsúllyal, s Gittára pillantott

– Jujj, de jó! – ironizált a lány. – Már alig várom, de tényleg.

– Na, azér’ – mondta Piri felemelt mutatóujjal.

 

*

 Anyi és Ancsi éppen a konyhapultnál kávéztak, amikor Gitta hazaért. A lány csatlakozott hozzájuk. Jó érzéssel töltötte el, hogy édesanyja a terápia és a gyógyszer implantátum segítségével már több hónapja teljesen tiszta volt.

– Mizu? – nézett Gittára anyja.

– Hm, szeretnék beiratkozni spanyol nyelvtanfolyamra. A suliban lesz, Patrick atya fogja tartani.

– Jól hangzik, szerintem semmi akadálya.

– Van itt még valami – kezdte tétován.

– Na.

– Indul egy írótanfolyam is szombat délelőttönként, de az nem az iskolában lenne. Terivel együtt mennénk.

– Nem lesz ez egy kicsit sok így érettségi előtt? – érdeklődött Ancsi. – Nem egy tanfolyam elvégzésétől válik valaki íróvá.

 Gitta felsóhajtott.

– Persze, hogy nem, anya. De nagyon szeretném kipróbálni magam – magyarázta.

 A lány már anyja testtartásából látta, hogy ellenzi a dolgot. Lehajtotta a fejét. Úgy érezte elege van abból, hogy mindig mások döntenek a sorsa felől. Nem akart beletörődni, sőt anyja ellenállása még inkább arra sarkallta, hogy küzdjön meg ezért a lehetőségért. Anyi elkapta unokája pillantását.

– Miért ne próbálhatná meg? Nekem nagyon tetszenek a novellái, szerintem Gitta kifejezetten tehetséges. Te is művész lettél a bátyáddal együtt.

– Hát ez az, anya! Pontosan tudom, miről beszélek. Olyan kevesen lesznek sikeresek, legtöbbször nem is a legtehetségesebbek. Ebből nem lehet megélni. Hobbinak jó, de másra nem.

– Köszi, hogy kapásból leírtál!

– Nem erről van szó! Tedd le az érettségit, tanulj tovább és közben nyugodtan írogathatsz, csak ezt szerettem volna elmondani. Kell egy biztos, piacképes diploma. Nézz meg engem, kislányom, dilettánsoknak tartok festőkurzusokat, akik kábé annyi szépérzékkel rendelkeznek, mint egy hintaló. Érted, mire gondolok?

– Értem – bólintott –, de akkor is szeretnék beiratkozni a tanfolyamra. Már döntöttem a továbbtanulással kapcsolatban, magyar-történelem szakra fogok jelentkezni.

– Bölcsészdiploma – felelte ajak biggyesztve Ancsi. – A felsővezetők titkárnőinek zömmel az van. Egész életedben kávét akarsz főzni?

 Gitta nyelt egyet. Anyi sóhajtott érezte, hogy unokája sem fogja magában tartani véleményét.

– Valakinek azt is kell, nem? Egyébként meg vicces, hogy pont te beszélsz felelősségről meg karrierről – felelte s szemei egészen összeszűkültek a haragtól. Tudta, némileg igazságtalan az anyja, hiszen csak is ő maga tehetett arról, hogy már nem taníthat az egyetemen, a Kada-incidens miatt.

 Ancsi megdörzsölte arcát, majd lányára nézett és így szólt:

– Tudod mit? Igazad van. Nem állok az elképzeléseid útjába. Remélem, nem bánod meg a döntésedet.

– Nem fogom – vágta rá sietve Gitta, mielőtt anyja meggondolná magát. – Köszönöm – tette hozzá.

– Nincs mit – felelte Ancsi vállat vonva.

 Gitta felhörpintette maradék kávéját. Amennyire örült anyja józanságának, pontosan annyira bosszantotta is mostanság. A nemtörődömség utáni éles váltás eléggé megviselte az amúgy is gyenge lábakon álló idegrendszerét. Kifejezetten úgy érezte, anyja szeretné bepótolni az évek alatt elmulasztott szülői gondoskodást.

 Csak ne izomból, anya, csak ne izomból, mert azt nagyon nem bírom elviselni – gondolta Gitta.

­– Jé, a három kedvenc hölgyem! – intett feléjük Péter, amint belépett az ajtón. Kibújt cipőjéből és mindenkit külön-külön üdvözölt.

– Mi ez a határtalan jókedv? – érdeklődött Ancsi, miközben átkarolta férjét.

– Remek üzletet kötöttem – kezdte a férfi és hangos csókot cuppantott felesége ajkára. – Ez a megbízás az év üzletének ígérkezik.

– Kérsz egy kávét? – kérdezte Ancsi.

– Nem, köszönöm, így is túl vagyok pörögve.

 Ancsi elmosolyodott.

 Gitta minden elfogultságtól mentesen szemlélte szüleit. Olyan pillantásokat váltottak, amilyeneket a brazil szappanoperákban a főhősök is szoktak, még sosem látta ennyire szerelmesnek őket. Örült neki, de szobája magányának még inkább örült volna. Szótlanul hallgatta apját, aki lelkesen magyarázott az új lakópark építéséről. Gitta hol a kávéscsészéjével babrált, hol apja élénk arcát figyelte, de gondolatban egészen máshol járt.

 Kezdek teljesen befordulni – gondolta rémülten.

 Átvillant agyán, amit az agykurkász mondott a legutolsó családterápiás szeánszon. Megborzongott, még mindig tisztán hallotta magában a nő szavait: Ez a családdinamika, egy valaki helyrerázódik, a másik pedig kidől.

  Szép kilátások – gondolta s ajka lebiggyedt. Asszem, jelenleg én vagyok a leggyengébb láncszem.

– Két meglepetésem is van a számotokra. Az egyik természetesen egy vacsorameghívás ma estére. A másik pedig – vigyorodott el elégedetten, miközben kihúzta magát. – Lefoglalóztam egy csodaszép nyaralót.

 Ancsi meglepetten nézett férjére.

– Hiszen már van egy nyaralónk.

– Az csak egy bungaló az erdő közepén. Gyönyörű és nagyon szeretem, de nem lehet bővíteni. Mindjárt megmutatom, odalesztek érte, azt garantálom – mondta és táskájából elővette laptopját. – Gitta, téged nem érdekel?

– Dehogynem, apa – felelte a lány és anyja mellé állt.

 Egy gyönyörű nyaraló képe látszott a monitoron. Zöld spalettás, szépséges fehér ház nagy kerttel.

– Ez csodás! – lelkendezett Ancsi. – Hol van ez?

– Balatonfüreden.

 Gitta hátrébb lépett, gyomra egyből összeszorult.

 Lassan olyan leszek, mint Pavlov kutyája, bármilyen Danival közösen átélt, vagy hozzá kapcsolódó emlékfoszlány képes azonnali és feltétlen, görcsös, gyomor összehúzódást előidézni …

– Nem tetszik? – kérdezte apja.

– Dehogynem, fantasztikus, tényleg – bólintott Gitta, bár hangja nem tűnt túlságosan lelkesnek.

– Akkor meg miért ráncolod legalább egy perce folyamatosan a homlokodat?

– Reflex? – találgatott és apjára mosolygott. – Semmi baj, tényleg nagyon szép ez a ház, imádom a zöld spalettákat. De még lenne egy-két dolgom, amit szeretnék elintézni. Nagy baj lenne, ha kihagynám a ma esti vacsorát? – kérdezte és apja vállára hajtotta a fejét.

– Mindig csak a munka! Soha semmi szórakozás? – érdeklődött felvont szemöldökkel. – Na, menj csak, mára felmentést kapsz! – mondta és megborzolta a lány haját.

– De – kezdte el Ancsi és rosszalló pillantást vetett férjére.

– Ancsi, hoznál nekem egy pohár vizet, ha megkérhetnélek? – kérdezte Anyi, miközben fejét finoman ingatva lányára nézett. Ancsi vette a célzást és végül, ha kelletlenül is, rábólintott anyja figyelmeztetésére.

 

*

 

 Megkönnyebbülten ült le íróasztalához. Felnyitotta laptopját.

– Tripla vállpacsi, Gitta, amiért ismét sikerült összeveszned az anyáddal! – motyogta, miközben megfelelő zenét keresett a youtube-on. – Vajon mi passzolna leginkább a világvége hangulatomhoz?

 Végül az Amerikai szépség filmzenéjét választotta. Regisztrált a facebookra és like-olta a tanfolyam oldalát, Tóth Csaba szinte egyből ismerősnek jelölte. Gitta letöltötte a jelentkezési lapot és a beleegyező nyilatkozatot. Semmi kedve sem volt a profilját csinosítgatni. Ujjaival türelmetlenül dobolt a klaviatúrán. Próbált ellenállni a kísértésnek, de rövid időn belül feladta, nagyon szégyellte magát, azonban elsőként mégis Komáromi Dániel nevét írta be a keresőbe. Természetesen az atya nem volt fent a facebookon. Viszont a chatablakban megjelent Tóth Csaba üzenete. Gitta gyorsan végigfutotta a néhány sort. Tulajdonképpen semmi említésre méltó dolog nem volt benne, a férfi megkérdezte a lánytól, hogy érzi magát és örömét fejezte ki a tanfolyamra való jelentkezése miatt. Gitta mégis azon morfondírozott, vajon mekkora genyóság ilyenkor válasz nélkül lepattanni az oldalról, aztán mégis írt néhány sort a férfinek, zárva mondandóját egy „jó éjt”-tel a biztonság kedvéért. Majd villámgyorsan becsukta a facebook-ot. Ekkor megcsörrent a telefonja.

– Helló, Lis, mizu?

– Mi van? Már vissza sem jelölsz minket? – kérdezte tettetett felháborodással a hangjában.

 A vonal másik végén Gitta hallotta Piri kuncogását.

– Bocsi, de Tóth Csabával leveleztem, gondolom neked is írt pár sort.

– Rosszul gondolod.

– Uh… majd biztos jelentkezik nálad is.

– Hát persze. Jaj, bocsi, most látom, mégis küldött üzenetet!

– Na, látod.

– Csak szívat! – kurjantott bele Piri a telefonba.

 Gitta válla rázkódott a nevetéstől.

– Annyira hülyék vagytok! Nincs jobb dolgotok, mint engem hívogatni?

– Mit mondhatnék? Viccen kívül, örülök, hogy jössz a tanfolyamra. Holnap találkozunk.