Második fejezet

Keep calm

 

 Még nem döntötte el, örüljön-e annak, hogy mégis elmegy a többiekkel az esti buliba. Bár, azzal nyugtatta magát, legalább, addig is kikerülhet anyja látószögéből, aki túlzott aggodalmaskodásával és mindig up to date[1], racionális érveivel már az őrületbe kergette.

 Ami a buli tuningot illeti: az indulás előtt két és fél órát sikerült eltöltenie készülődéssel. Igazából maga sem értette, miért járkál fel s alá a gardrób és az ágyára tornyozott ruhakupac között. Fintorogva szemlélte magát a tükörben. Egyik talpáról a másikra nehezedett, de semmiképpen sem találta megfelelőnek az utolsó kombinációt sem. Dühösen lerángatta le magáról a hatvanharmadikként felpróbált felsőt is.

– Minek gyötröm magam? Tiszta ütődött vagyok! – állapította meg. – Maradjunk a szokásosnál.

 Fekete testhez simuló rövid ujjú felsőt vett fel, hozzá illő fekete farmerrel. Kevés parfümöt tett magára, aztán megigazította a sok ugrabugrálástól elkenődött sminkjét.

 Indulás előtt mindenkinek nyomott egy puszit az arcára, és természetesen megígérte, hogy vigyáz magára.

– Aztán rendesen viselkedj ám! Semmi pasizás! – kiáltott utána apja.

 Gitta vigyorogva visszafordult az ajtóból.

  Rendben, akkor majd lecsapom Piri kezéről Listerit.

– Oké, főnök, vettem az adást! – kacsintott apjára.

 Egészen felszabadult, amint kihúzta a lábát otthonról. S végre nem kellett fuvarra ácsingóznia, hanem bepattanhatott saját autójába és elindulhatott akkor, amikor akart. A szabadság új dimenziója nyílt meg Gitta számára, amióta idén nyáron megszerezte a jogosítványt és megkapta Anyi jól bejáratott, kis tűzpiros Volkswagenjét. Egyszerűen imádta a kisautót, imádott vezetni.

 Leparkolt az iskola előtt s felhangosította a zenét, a kedvenc rádióállomása csak retro számokat játszott. Letekerte az anyósülés felöli ablakot és várta a lányokat. Enyhe szeptemberi este volt. Az ujján lévő gyűrűre pillantott. Gitta ajka lebiggyedt a csalódottságtól. Több tucatszor elolvasta az atya levelét és az idő múlásával semmilyen kétsége sem maradt afelől, hogy Dani véglegesen elbúcsúzott tőle. A férfi ugyan nem tagadta meg érzéseit, de teljesen egyértelműen a papi hivatás mellett döntött. Elengedte Gittát. A lány arra gondolt, talán mostanra már el is felejtette őt a pap. A nyakában lévő keresztet morzsolgatta ujjai között.

„Szeretném, ha boldog lennél.”

 Gitta képtelen volt ezt a mondatot kiverni a fejéből.

– Vajon én is ezt akarom? Vajon képes vagyok rá, hogy elengedjelek, Komáromi atya? – suttogta.

– „Hey, babe your hair’s alright, hey babe let’s go out tonight!”[2] – kiabálta Listeri túlharsogva David Bowie-t, amint behajolt az anyósülés felöli ablakon.

– Bemelegítettetek?

– Csak egy kicsit – vallotta be Piri.

 Listeri kinyitotta az ajtót és hátrahajtotta az ülés. Gitta orrát megcsapta a parfüm illatba vegyülő alkoholszag. – Alkeszek, pattanjatok be! Most hogy gyújtsak rá? Mellettetek már tilos a nyílt láng használata.

 Nagy kuncogások közepette először Piri szuszakolta be magát hátulra. Eltartott egy darabig a mutatvány, mivel rövid szűk szoknyájában igen nehezen tudott mozogni. Amikor végre Listeri is beült barátnője mellé, Gitta elfordította a slusszkulcsot, gázt adott és elindultak a Dominó felé.

 

*

 

 Gittáék kicsit korábban értek oda a megbeszéltekhez képest. A három lány hiába forgatta a fejét, Sáriék még nem érkeztek meg. Gitta belekotort a táskájába és cigarettát halászott elő. Néhány pillanat múlva elégedetten fújta ki a füstöt, élvezte, ahogy a mentolos cigaretta aromája betölti a levegőt.

– Beállhatnánk a sorba – javasolta Piri és egy nagyot húzott a fél literes műanyag palackból. Arca egészen kipirult a narancslébe kevert vodka hatására.

– Nagyon be fogsz rúgni, kicsim – jegyezte meg óvatosan Listeri.

 Távol állt tőle, hogy okoskodjon, egyszerűen csak tényként közölte véleményét.

 Piri elvigyorodott, otthagyta a két lányt és beállt a sorba.

– Nem szeretem a makacs nőket!

 Gitta hunyorogva nézett Listerire.

– Egyszerűen imádom őket! Főleg, azt a kis rövidszoknyásat, amelyik éppen felénk integet.

– Azt elhiszem. Menj csak utána nyugodtan, én még elszívom ezt – mutatott cigarettájára.

 Listeri bólintott egyet és otthagyta Gittát. A lány némi irigységgel nézte, amint Lis átkarolta Piri vállát. Arra gondolt, milyen nehéz megtalálni azt, akit szerethetünk és passzol hozzánk.

– Kislány, nem dobnál meg egy cigivel? – dörmögte egy hang közvetlenül a háta mögül, majd a hang tulajdonosa átkarolta Gitta vállát.

– Inkább egy jobbossal – vágta rá a lány és megpróbált elhúzódni.

– Nyugi, csak én vagyok! – nevetett fel Endre.

 Egészen közel hajolt Gitta arcához és megpuszilta.

– Tiszta hülye vagy! És ha leütlek ijedtemben, ahhoz mit szólsz? – kérdezte a még mindig vigyorgó Endre felé fordulva.

– Te kis amazon!

 A fiú ismét magához vonta. Mi tagadás Gittának egyáltalán nem volt ellenére az ölelés.

 Nanana! – gondolta. – Csak semmi bratyizás, pont az a baj, hogy jól esik.

– Hol vannak a lányok? – kérdezte Endre, aki a jelek szerint teljesen helyénvalónak érezte, hogy továbbra is Gitta vállán nyugtassa kezét.

– Ott állnak a sorban, egészen az elején – intett fejével barátnői felé. – Hol van a húgod?

– Mindjárt jön, parkolóhelyet keresnek Fecóval.

– Szerintem, nyugodtan odamehetünk addig mi is Lis-ékhez – mondta s kissé eltávolodott a fiútól.

– Hé, várjatok meg!

 Mindketten hátrafordultak. Sári és Kisfecó a gyepen átvágva igyekezett feléjük. Sári egyenesen Gittához ment és a nyakába borult.

– Minden oké? – kérdezte Gitta s kicsit eltolta magától Sárit.

 A lány zavartan nézett barátnőjére.

– Beszélnünk kellene.

– Ugyan, ne csináld már, Sári, így sosem fogunk bejutni! – türelmetlenkedett Endre és karon fogta a két lányt. – Nézd, Piriék mindjárt a bejárathoz érnek.

 Elindultak hármasban, Kisfecó kicsit lemaradva mögöttük baktatott és a telefonját nyomkodta.

– Engem érdekelne, mit akart mondani a húgod.

 Gitta összevont szemöldökkel nézett Endrére.

– Hagyd, kivételesen igaza van, majd megbeszéljük máskor, nem olyan fontos.

  

*

 

 Zsúfolásig megtelt a Dominó, a bárpultnál maradt néhány szabad hely, de a boxok már mind foglaltak voltak. Megegyeztek, hogy először táncolni mennek, majd utána keresnek valami ülőhelyet a kerthelységben. Gitta tánc közben hiába rá-rálesett barátnőjére, úgy tűnt Sári teljesen helyrebillent.

– Ideje lazítani – hajolt hozzá Endre.

– Teljesen igazad van – felelte s a fiúra mosolygott.

 Lehunyta szemét, átadta magát a zene ritmusának, hagyta hadd áramoljanak szét vérében a hangok, a basszus dörömbölt szívében.

 Milyen jó is ez! – gondolta.

 S gondolatai közé befurakodott Endre is. El kellett ismernie az elmúlt két évben igazán helyes férfi vált barátnője bátyjából. A fiú vállasabb lett, már nem keltette esetlen, nyurga kamasz benyomását. És, piszok jól állt neki a többnapos borosta…

 Te jó ég! Csak nem vonzódom hozzá?

 Felpillantott és tekintete találkozott Endréével, aki éppen őt nézte. Gitta arca lángba borult, elfordította a fejét, mintha a hullámzó tömegben keresne valakit. A gyöngyszürke szempár tulajdonosa azonban kitartónak bizonyult. Endre tekintete átható volt, s már éppen Gitta is hajlott volna a szemezés folytatására, amikor egy ötfős társaság lépett be a képbe. Kisfecó és Endre évfolyamtársai, fiúk-lányok vegyesen. Piri Listerihez fordult és belekiabált valamit a fülébe.

– Gyere, igyunk valamit! – intett Lis és már húzta is magával Gittát.

 A lány még visszafordult, de Endrét már nem látta. A lépcsőnél ismét hátrafelé tekingetett, amikor meglökték és egy pillanatra elengedte Lis kezét. Azonnal utána nyúlt és belekapaszkodott a csuklójába. Vagyis csak majdnem, mert barátnői már négy lépcsőfokkal feljebb jártak, mint ő. A stroboszkóp felvillanó fénye csalókán lelassította az időt, Gitta döbbenten tekintett fel a kar tulajdonosának arcába, mintha kísértetet látott volna. Képtelen volt elengedni a fiú csuklóját.

 Ez az arc! Istenem!

 Gitta hátrált volna, de a tömeg egyre csak az ismeretlen felé taszította. A fiú elmosolyodott, szabályos fehér fogsora szinte világított a cikázó fényben. A lány úgy érezte, nem kap levegőt a fiú tekintete az övébe fúródott. Gitta elvesztette egyensúlyát és egy újabb lökés következtében néhány másodpercre a fiú mellkasához ütődött feje. Aztán Listeri tűnt fel és maga felé húzta barátnőjét. Egy tenyér érintését érezte derekán. Gitta ujjait szorosan Listeri ujjaiba kulcsolta, s végül nagy nehezen felvergődtek a lépcsőn.

– Egy fél percre hagylak magadra és máris bepasizol! – korholta játékosan Listeri, amint a bárpulthoz ültek.

 Gitta érezte, hogy kiveri a víz. Gyomra enyhén remegett.

– Baszki, tök sápad vagy! Minden oké?

 Gitta bólintott és vett néhány mély levegőt.

– Egy vodka tonikot, Bébi! – harsogta Piri a pultos fiúnak.

 A pultos végigmérte Pirit, majd mégis csak kiszolgálta. Lis és Gitta csak üdítőt kért. Gitta tonikját kavargatta szívószálával és igyekezett összeszedni magát.

– Nem akarod, hogy hazavigyelek benneteket? – kérdezte Listerire pillantva.

 A lány megdörgölte az orra hegyét, majd így felelt:

–  Talán, az lenne a legjobb, de várjunk még. Leállítom a piáról.

– Te tudod – felelte vállvonogatva Gitta. – Elmegyek a mosdóba. Aztán kivihetnénk a kerthelységbe, ott talán hamarabb magához tér.

– Nem kell úgy beszélni rólam, mintha itt sem lennék! – kiáltotta Piri a távozó Gitta után.

 Murphy hatszázötvenharmadik törvénye szerint a női mosdó előtt mindig elcseszettül hosszú sor áll. Gitta kénytelen volt csatlakozni a várakozókhoz. Vállát hanyagul falhoz vetve hallgatta a zenét, lábfejével pedig a taktust dobolta.

– Hát itt vagy! Már kerestelek, jól leléptél a csajokkal.

 Gitta elmosolyodott és viszonozta Endre pillantását.

– A többiek a bárpultnál vannak.

– Én téged kerestelek – felelte a fiú és Gitta füle mögé simított egy elkószált hajtincset. A lány szíve a torkában dobogott, szégyenlősen lehajtotta fejét. Endre Gitta arcát finoman két tenyere közé fogta, s mielőtt még a lány tiltakozhatott volna, lehajolt hozzá és szájon csókolta.

 

*

 

 Gittának fogalma sem volt, miként viselkedjen, amikor visszatért a társasághoz. Kétségei támadtak Endrével kapcsolatban, bár jól esett neki a csók, óhatatlanul is Daniéhoz mérte. A két férfi nem is különbözhetett volna jobban.

– Jó, hogy jössz! – fujtatott Listeri. – Haza kell vinni Pirit, totál kiütötte magát. A koleszba nem mehetünk. Mi a fenét csináljak vele?

 Gitta ismeretségük óta most látta először igazán dühösnek Listerit. Barátnője lemondóan sóhajtott, savókék szemében csalódottság tükröződött. Piri a pultra borulva motyogott valamit két csuklás között. Gitta tanácstalanul nézett rájuk.

 Anyám milyen boldog lesz, ha beállítok velük – gondolta bosszúsan.

– Aludjatok nálam – javasolta Endre Listerire nézve.

– Megtennéd? De jó fej vagy!

– Gitta, kölcsönadnád a kocsidat? Néhány perc alatt megjárom, nem lakom messze.

– De hát elviszlek titeket – mondta Gitta és már felállni készült a székről.

– Maradj csak – mondta a fiú s gyengéden megszorította a lány vállát.

 Gitta bólintott. Tudta, úgyis beszélnie kell Endrével, jobb minél előbb túlesni rajta.

– Azért kikísérlek benneteket.

– Hagyd, boldogulunk – mondta Lis és Endre segítségével felkaparta a bárpultról a hangosan méltatlankodó Pirit. Két oldalról belekarolva támogatták a kijárat felé a botladozó lányt.

 Gitta magára maradt csöppet sem kellemes gondolataival. Rendelt még egy tonikot, s a citromkarikára tapadt buborékokat kergette szívószálával és igyekezett helyére tenni az elmúlt néhány perc történéseit.

 Nem és nem, Gitta! Normális lány nem jár a barátnője bátyjával, sem osztálytárssal, sem más egyéb „házi nyúllal”, mint például tanárral. S persze katolikus pappal meg végképp nem.

 A lány megdörzsölte homlokát és oldalvást pillantott, majd unottan visszafordult. Mindenfelé ölelkező párokat látott, annyira elege volt a látványból.

 Csak én vagyok ilyen szerencsétlen pancser – állapította meg lehangoltan. Tekintete megakadt egy párocskán, akik a lépcsőnél álltak összebújva. Előre hajolt, hogy jobban lássa őket, de elsőre sem csapta be a szeme. Sári volt az Kisfecó karjában. Gitta gyorsan elfordította a fejét, nehogy észrevegyék.

 Így már minden világos.

 A legkevésbé sem volt féltékeny, csak rettenetesen meglepődött, de legalább most már tudta, miért akart Sári annyira beszélni vele. Alsó ajkát rágcsálva, vállat vont. Elhatározta, újra felnéz tonikjából és karakter-vadászósdival múlatja az időt, amíg Endrére vár. Tekintete végigsiklott a számára érdektelennek tűnő alakok felett. Hirtelen ismét összeszorult a gyomra, amikor meglátta azt a fiút, akivel a lépcsőn akadt össze. Icona Pop I love it számát játszották éppen és pillantása megragadt, az őt figyelő idegen bűvkörében.

 Baszkikám!

 A szőke fiú elmosolyodott. Megigazította inge gallérját és hanyagul kigombolta a felső két gombot. Gitta elpirult, s rémülten arra gondolt, vajon mióta nézheti őt a srác. Lehajtotta a fejét, orra beleütközött a szívószálba, s ahogy zavarában eltolta magától kis híján felborította a poharat. Felpillantva dühösen tapasztalta, hogy a fiú most már teli szájjal vigyorog az ő bénázásán.

 Affene!

– Két sört, légy szíves! – intett a csaposnak a közvetlenül Gitta mellé letelepedő fiú. – Te mit iszol szépségem? – fordult a lány felé.

 Veled meg mi van?

 Gitta egyetlen tekintettel végigmérte a fiút. Teljesen ápolt, jó megjelenésű srácnak tűnt. Élénk kék szemű, hosszúkás arcú, sötétbarna haja gondosan „belőve”. Sötétszürke farmert viselt indigókék, divatos fazonú, v-kivágású pólóval.

– Tonikot – felelte spártai stílusban, arca érdektelen maradt.

 A fiú megvillantotta mosolyát és ajkába harapott.

– Húha! Nem kérsz esetleg valami mást? Szívesen meghívnálak.

– Nem, köszi, a barátomat várom.

– Nahát, képzeld én is! Várhatnék itt veled?

 Gitta vállat vont, jelezvén, neki aztán édes mindegy. Elnézett a fiú mellett, tekintetével a fekete inges idegent kereste. A szőke srác éppen őt figyelte. Pedig egy spanyol szépségű, kreolbőrű lány csimpaszkodott a fiú karjába, gyöngyház színű, szűk mini ruhája tökéletesen kiemelte csodás alakját.

– Nem vagy valami beszédes, igaz? – érdeklődött. – Egyébként Miki vagyok.

 Gittából bosszús sóhaj szakadt fel.

– Az ott a volt pasid talán? – kérdezte óvatosan a fiú s fejével a fekete inges srác felé biccentett.

– Ezt meg honnan veszed?

– Csak azért gondoltam, mert egyfolytában téged néz, pedig egy igazi bombázó cicuskával van.

– Most látom életemben először. Gőzöm sincs, ki az. Te, figyelj, nem akarok bunkónak tűnni, de nem lehetne, hogy csendben várakozzál?

 A fiú felnevetett és közelebb hajolt Gittához.

– Csípem a vicces lányokat!

– Kértél már? – kérdezte a másik szintén huszonéves srác, Miki barátja cseppet sem zavartatva magát szintén Gitta mellé ült.

 Mégis csak a „Keep calm and fuck off!” feliratú pólómat kellett volna felvennem.

– Helló! – köszönt vigyorogva a lánynak a boci szemű, zömök fiú. Kerek arcát göndör fürtök keretezték.

 Gitta biccentett és kezdte nagyon kényelmetlenül érezni magát.

– Hol van a söröm?

 Miki megfogta az egyik korsót és Gitta előtt átcsúsztatta a pulton. A lány forrongott a dühtől, ugyanis a fiú közben belelihegett a nyakába és kezével a még a mellét is megérintette.

– Talán, cseréljünk helyet – javasolta a lány és fojtott hangon és a boci szeműre nézett.

 Gitta már le is csusszant a bárszékről, amikor Miki utána kiáltott.

– Ugyan már, most mit kéreted magad? Azt hiszed olyan nagy szám vagy?

– Nem vagyok nagy szám, de semmi jogod hozzám érni – fordult vissza Gitta és dühösen Miki szemébe nézett.

– Várj már, gyere vissza, nem úgy gondoltam!

 A fenéket, nem úgy gondoltad, te kis majom!

 Gitta vissza sem nézett, már nem érdekelte mit mond a fiú. Elege lett az elbaltázott estéből, semmi mást nem szeretett volna, mint végre hazamenni.

– Te jó ég, Gitta! Már mindenütt kerestünk – toppant elé Sári Kisfecóval együtt a tömegből.

 Gitta félmosolyra húzta a száját, a mai este után ez volt a legtöbb, amit még produkálni bírt.

– Hol vannak a többiek?

– A bátyád elvitte a lányokat, Piri brutál módon kiütötte magát, nála fognak aludni.

– Óh, gyere, menjünk addig táncolni! – kiáltotta Sári és egyből elkezdett a zene ritmusára mozogni.

 Gitta barátnője kipirult arcára nézett, Sári szinte sugárzott a boldogságtól.

– Ezt most kihagyom – felelte fejét ingatva. – Megfájdult a fejem, inkább hazamegyek aludni. Csak még megvárom Endrét.

– Jaj, ne már! – unszolta Sári. – Hidd el, jó lesz.

 Kisfecó némán figyelte a jelenetet. Gitta megértette, s a legkevésbé sem akart felesleges harmadik lenni.

– Majd legközelebb, csajszi, ígérem, bepótoljuk.

 Elmosolyodott és átölelte Sárit.

 

*

 

– Biztos, hogy nem szeretnél maradni? – kérdezte Gitta, amint Endrével a parkolóba tartottak.

– Hogy a kishúgommal bulizzak? Köszi, kihagynám.

 A lány elmosolyodott.

– Ez a tesók sorsa! – sóhajtott.

– Bizony! – bólintott Endre és átkarolta a lány vállát. – Viszont a te kedvedért szívesen maradtam volna – suttogta és közelebb hajolt a lányhoz.

 Annyira édesen csinálja!

 Gitta szerette, ahogy bizalmasan hozzáhajol a fiú, s borostás arcával megcsiklandozza az övét. Szerette a fiút, nagyon is, de nem érezte, hogy szétveti az izgalom miatta. Tudta, ezt meg kell mondania, nem játszhat a fiú érzelmeivel, Endre ezt egyáltalán nem érdemelné meg.

– Endre – kezdte tétován s a fiúra pillantott.

 A fiú ezt bíztatásnak vette s ismét megcsókolta Gittát. Nyelve besiklott a megdöbbent lány ajkai közé. Gitta érzékelte, amint finoman magához vonja Endre. Egészen elgyengült, hiszem, már olyan rég nem érintette meg senki ilyen lágyan. A lány azonban Endre mellkasára tette kezét és óvatosan eltolta magától.

– Sajnálom – mondta bűnbánóan. – Nem megy.

 Zavarában eltakarta arcát, de Endre lehúzta kezeit és két tenyerébe fogta azokat.

– Semmi baj – felelte, de hangjából kiérződött a csalódottság. – Azt gondoltam, talán jó ötlet. Tudod, te meg én… hiszen olyan jól kijövünk egymással és már nagyon régóta tetszel nekem.

 Gitta felsóhajtott. Szeretett volna valami bíztatót mondani Endrének, de egyetlen épkézláb gondolata sem maradt. A hűvös szél csiklandozta bőrét. Egy kandeláber alatt álldogáltak, még mindig kéz a kézben. – Nem hiszem, hogy képes lennék bárkivel is. Ne, haragudj, nem tehetek róla.

– Sári csak annyit mondott, nagyot csalódtál valakiben, de egy szóval sem többet – felelte Endre kicsit akadozva, még mindig gyorsan lélegzett.

– Húzzatok már arrébb! Ne az út közepén romantikázzatok! – kiáltotta egy szeszes hang.

 Gitta felpillantott. Egy fiúcsapat ment el mellettük nagy röhögések közepette. Tőlük néhány méterrel lemaradva három egymásba karoló alak közeledett. A fehér ruhás, „spanyol” lány meg egy hidrogén szőke s közöttük a fiú. Gitta le akarta hajtani a fejét, vagy legalább félrefordítani, de elkésett. A srác elvigyorodott.

 Neki bezzeg nincsenek ilyen problémái – állapította meg magában Gitta.

– Azért még hazaviszel? – kérdezte Endre s átkarolta a lány vállát.

– Persze.

– Nálam is alhatsz.

– Nahát, nem elég neked két csaj? Mondd, hogy lehetsz ilyen telhetetlen?

– Viccelsz? Hétfőn mindenkinek ezzel fogok dicsekedni – felelte vigyorogva Endre.

 Gitta felvonta a szemöldökét, érezte, hogy nagyon megbántotta a fiút. Egy könnycsepp megszökött szeméből, de gyorsan kabátja ujjába törölte.

---

[1] naprakész ang.

[2] részlet David Bowie – Rebel rebel c. számából

Részlet a harmadik fejezetből

Gitta erősen markolta a kormányt és elszántan a forgalomra összpontosított.

– Mindjárt kitéped a helyéről – jegyezte meg Listeri miközben mutatóujjával a kormány felé bökött.

– Te nem tépnéd? Idegesítően józan vagy.

– Realista vagyok, nem tehetek róla.

– Én meg egy hülye holdkórós, tudom – felelte bosszúsan Gitta.

– Egyáltalán nem biztos, hogy ő is eljön. Más is kísérgetheti Mary Theresa nővért.

– Remek. És most mit tegyek? Talán kérdezzem meg Ágnes nővért?

– Ma különösen bosszantó vagy – felelte Listeri, ahogy az előttük sorjázó autókat figyelte. – Te tudod. Ez a Dani atya mondakör már réges-rég meghaladja a felfogóképességemet.

– Ez övön aluli volt.

 Listeri kezébe temette arcát és nagyot sóhajtott.

– Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit, de tényleg semmit. Szaggasd csak a ruhád, ameddig jól esik.

 Gitta nem felelt semmit. Dacosan összeszorította ajkát és kelletlenül ugyan, de belátta, Listerinek megint igaza van. Ha Dani bármit is akart volna tőle, akkor megkereste volna az elmúlt másfél évben, de nem tette. – A francba is, Lis! Utálom, hogy mindig igazad van – fújtatott dühösen.

– Köszönöm, Istenem! – zárta rövidre a témát Lis és barátnőjére vigyorgott.