Részlet a harmadik fejezetből

Gitta erősen markolta a kormányt és elszántan a forgalomra összpontosított.

– Mindjárt kitéped a helyéről – jegyezte meg Listeri miközben mutatóujjával a kormány felé bökött.

– Te nem tépnéd? Idegesítően józan vagy.

– Realista vagyok, nem tehetek róla.

– Én meg egy hülye holdkórós, tudom – felelte bosszúsan Gitta.

– Egyáltalán nem biztos, hogy ő is eljön. Más is kísérgetheti Mary Theresa nővért.

– Remek. És most mit tegyek? Talán kérdezzem meg Ágnes nővért?

– Ma különösen bosszantó vagy – felelte Listeri, ahogy az előttük sorjázó autókat figyelte. – Te tudod. Ez a Dani atya mondakör már réges-rég meghaladja a felfogóképességemet.

– Ez övön aluli volt.

 Listeri kezébe temette arcát és nagyot sóhajtott.

– Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit, de tényleg semmit. Szaggasd csak a ruhád, ameddig jól esik.

 Gitta nem felelt semmit. Dacosan összeszorította ajkát és kelletlenül ugyan, de belátta, Listerinek megint igaza van. Ha Dani bármit is akart volna tőle, akkor megkereste volna az elmúlt másfél évben, de nem tette. – A francba is, Lis! Utálom, hogy mindig igazad van – fújtatott dühösen.

– Köszönöm, Istenem! – zárta rövidre a témát Lis és barátnőjére vigyorgott.