Részlet a negyedik fejezetből

 

Szürke felhők

 

 

 A repülőgép esőcsepp pöttyözte ablakából csak az összemosódott sirályszürke felhőpamacsokat lehetett látni. Dani atya hálát adott, hogy a mellette ülő két levendula szagú, idős apáca már az út elején jótékony álomba szenderült. Így nyugodtan átadhatta magát fel-feltörő, zaklatott gondolatainak. Nem érte váratlanul, hogy vissza kell térnie egy rövidke hétre a Szent Orsolyába, hiszen már nyár óta tudta. Kár szépíteni, meg nem is nagyon lehetett, leginkább a Gittával való találkozás aggasztotta. Nem tudta elképzelni, miként fog viselkedni vele a lány. Egészen addig a pillanatig, amíg a repülő fel nem szállt a szürke felhők fölé azt gondolta, helyén kezeli a helyzetet és nem éri lelki megrázkódtatás a viszontlátás miatt.